"Mikes-uti" Schnauzer és Berni pásztor kutya kennel
www.mikesutischnauzer.com ; www.bernipasztor.com ; www.bernipasztor.net
A schnauzer fajták fejlődése
Út a jövőbe ...?!
Minden országnak, vagy egy-egy tenyésztő csoporthoz tartozó régiónak meg vannak az elképzeléseik az e családba tartozó fajtákkal kapcsolatban. Ezek az elképzelések nagy vonalakban azonosak, de nüánsznyi különbségek érzékelhetőek. A világot szemmel kísérve láthattam, hogy bizonyos országokban mást és mást tartanak egy ugyan azon fajta elitjének. Ez köszönhető részben a populáció méretének és az abból történő szelekciós nyomás lehetőségének és köszönhető a fajtán belüli szakmai intelligenciának, emberi igényességnek.
Ezt követően jelentkezik a harmadik igen fontos tényező a felhasználói, leegyszerűsítve vásárlói réteg nagysága és követelményei a fajtával szemben.
Mivel egy fajról és egy családról beszélhetünk a nyolc schnauzer fajtát figyelembe véve, gyakorlatilag oly tökéletesre sikeredett elődeink okszerű tenyésztő munkája, hogy csupán a méret és a négy szín az ami különbséget tesz alapvetően a standardok között.
Igen a szín és a méret, ami néhány egyed esetében az oly sokszor vitatott kérdés.
Gondoljunk csak vissza a múltba;
Alig több mint két ember öltővel ezelőtt mintegy 160-170 éve még „tarka-barka” patkányfogókról írt a korabeli irodalom, 30-50 centiméter marmagassággal. Száz egynéhány éve pedig megalakult egy tenyésztő szervezet amely konkrét cél irányába szelektálta a korabeli állományt úgy, hogy csak bizonyos párosításokat engedélyezett meghatározott tenyésztési célok érdekében. Majd ezt követően alig telt el egy évtized és máris egyértelműen külön tenyésztették a pinschereket és a schnauzerek két méretét a törpét és az annál nagyobb közép schnauzert. Egy emberöltővel ezelőtt pedig már a család hat alap fajtája rendelkezésre állt a további finomítások céljára.
Ugye milyen nagy lépésekkel haladunk előre? Mintegy 25-30 kutya generáció -amit némiképp populációs szinten a két világháború meg is tört- és máris a napjaink schnauzereinél vagyunk. Gondoljunk csak bele mit jelenthet egy populáció szempontjából pár ezer, vagy amint a Fehér törpe schnauzereknél tapasztalhatjuk pár száz tenyész állat jelenléte világ viszonylatban. Bízom benne mindenki világosan látja, hogy nem számottevőek ezek a méretek, éppen ezért óriási felelősség hárul mindnyájunkra, amikor lehetőségünk nyílik az adott fajta reprodukálására azaz szaporítására.
Vannak országok -megjegyzem a tapasztalat azt igazolja, hogy jelen pillanatban ott a legdinamikusabb és látványosabb a fajták fejlődése-, aholis nem veszik olyan mereven a színváltozatok közötti határokat, esetleg a méretekkel sem bajlódnak párosításokkor. Ezen elgondolások több európai „tenyésztő hatalmasság” tajtékzó dühét váltja ki, pedig ha mélyrehatóan tanulmányoznák saját ebeik vagy az általuk favorizált kutyák pedigréjét, sokak talán már öt generáción belül találhatnának nemcsak más színváltozatú hanem más fajta kialakításában is jelentős szerepet játszó csúcs örökítő tenyész egyedeket.
Ha az összes törpe schnauzer színváltozatot egyetlen fajtának tekintenénk, minden bizonnyal a legnagyobb schnauzer populációt kapnánk. Ezen belül egy-egy fajta mint például a Só-bors- vagy a Fekete törpék egymagukban is felveszik a versenyt közepes illetve óriás hasonmásaik egyedszámával. Mindezek ellenére az említett „relitens”-nek kikiáltott országok nem riadnak vissza néhány csúcs örökítő tenyész állat, hogy úgy mond fajta keresztezésben történő használatától. Kifejezett értéket jelent számukra az olyan tenyész pár amely egy almon belül képes bármely színt tisztán örökíteni.
Talán ezek a bátor lépések jelentenek majd átütő sikert a Fehér törpe schnauzer életében, hisz Angliában Mrs. Scott tenyészetében anyai féltestvér párosításból született április végén egy olyan alom, ahol tiszta színben megjelent négy Fehér-, kettő Fekete-ezüst- és kettő Fekete törpe schnauzer. Ezek a fehér törpék nem a megszokott „csenevész” /Toyhaftigkeit/ jelleget hordozzák magukon, hanem a nálunk csak röviden és igen helytelenül „amerikai terrieres” típussal jellemzett külsőt mutatnak.
Scott asszonynak és még több tenyésztő társának megérte „relitens”-nek lennie, de a mi populációnkban nem ajánlom senkinek a fajta keresztezést. Jelenleg a HSK nemzetközi törekvései mely az ISPU felé orientálódik, nem tesznek lehetővé effajta kihágásokat. Másik igen fontos tényező, hogy nincs megfelelő minőségű és méretű populációnk ami tenyésztésben részt vesz, és nem utolsó sorban igen korlátozottak a piaci lehetőségeink is.
Természetesen óriási fejlődés tapasztalható elsősorban a törpe schnauzer állományunkban. Ezt én úgy gondolom, hogy a világon fellobbanó dinamikus tenyésztés eredményének köszönhetjük, hisz mint korábban említettem össz méretét tekintve a legnagyobb létszámú csoport és értelem szerűen a legnagyobb lehetőségek tenyésztési szempontból itt kívánkoznak. Tudomásul kell venni ugyanis mindnyájunknak, hogy rokon- vagy beltenyésztésekkel bizonyos tulajdonságok örökítő képességét javíthatjuk, de igazán átütő sikerrel járó új, ha szerencsénk van esetleg modern típusokat heterogén gén állományból azaz a lehető legtávolabbi génkombinációkból nyerhetünk.
- Paraszt László mestertenyésztő írása -
Kiállításokon sétálva kutyáimmal, gyakran megkérdezik tőlem,
- Ugye szín hibás ez a kutyus? - Hogy lehet ilyen hosszú lába ennek a Westinek? - Azt hittem elírás a katalógusban a Fehér törpe schnauzer, hát ez volna az?
Igen létezik az FCI nemzetközi kutyás szervezet által elismert fajták között Fehér törpe schnauzer.
Vajon hogyan alakulhatott ki ez a ma még néhány száz darabos egyedszámmal bíró fajta?
A szálak 1946-ba vezetnek vissza Irmgard Sauer Ludwigsburgi tenyésztőhöz. Amsel nevű Fekete törpe schnauzer szukáját fedeztette az akkori idők nagy favoritjával, Vastl-val. A szülőpár távoli rokoni kapcsolatban voltak, de az akkor tájt nem jelentett problémát.
A frigy három fekete kan és Astra nevű fekete szuka kutyát eredményezett. 1948. február 13-án Astra Zecher nevű párjától négy apróságot hozott világra, melyből Dixi, az egyetlen szuka hófehérnek született.
Ekkor Sauerné elhatározta, hogy Fehér törpe schnauzert fog tenyészteni. Kezdeti öröme hamarosan elhalványult, mivel a Pinscher und Schnauzer Klub vezetése sajnos a kutyamennyországba kívánta a szukát. Féltek attól, hogy más színű, tarka és teljesen eltérő schnauzer típust lehet a fehérből kitenyészteni.
Sauerné nem hagyta magát. Dixit fedeztette a Fekete közép schnauzer Tell-lel. Ekkor már ötre gyarapodott a fehér populáció egyed száma. Ezzel párhuzamban a tenyésztőt kizárták a Klubból és mivel nem kaptak a kutyái származási lapot, így csak a saját feljegyzéseire hagyatkozhatott.
Testvér párosításból újabb öt kölyköt kapott, majd Astra fekete fiú testvérét felhasználva, három fehér és kettő fehér hordozó egyeddel kialakította 1951-ben a fehér törpék törzsét.
A Pinscher und Schnauzer Klub ellen per pert követett, majd a hosszas viták enyhüléshez vezettek.
Minden úgy történt, ahogyan olyan gyakran a kutyatenyésztésben, az emberért, túlságosan is az emberért és nem csak a kutyákért.
1968-ban a Pinscher und Scnauzer Klub elismerte a tenyésztést, mint kísérleti tenyésztés és a kölyköket törzskönyvezte, de tenyésztési joga kizárólag Sauernénak volt. Az elnökség 1979-ben engedélyezte minden PSK tagnak a Fehér törpe schnauzer tenyésztést, azóta érhetnek el klub, nemzeti- és nemzetközi kiállításokon győztes címeket és helyezéseket.
Aki ismeri a közép- és óriás schnauzereket, annak könnyű elképzelni a 30-35 cm marmagasságú kicsinyített mását. A törpe megjelenés hiányosságai nélkül alapvető jellegzetességeiben egyezik nagyobb méretű rokonaival. Okosság, rettenthetetlenség, kitartás és éberség, kellemes házi kutyává teszi, de őrző- és kísérő kutyává is, amely kis lakásban is jól tartható. Vérmérséklete megfelel alapvetően a schnauzerének, de a genetika törpe kutyává formálta.
Innen származik a bátorságot és mozgékonyságot kifejező név, a „Fehér tigrisek”.
Kistermelők Lapja / Paraszt László írása / Hatvan, 1995. január 6
